1 Királyok 20

1 Királyok 20

1. Kisujj után kar – az első prófécia
• Benhadád sarca először: ezüstöd, aranyod, feleségeid, fiaid – Akháb még bele is menne.
• Másodszor már: szolgáidéi is.
• Gyk. a szabad fosztogatás joga.
• Ez már sok Akhábnak. Tanácsot kér a vénektől.
• Jó tanácsot kap, érzi, hogy mellette állnak, ezért vissza mer szólni az arámi királynak.
• Isten is a király mellé áll, hogy megismertesse magát vele.
• Akháb hisz és kérdez Isten akarata felől.
(Akhábról már láttuk, hogy bár bűnös ember, de Isten megnyilvánulásakor hajlamos megtérni, pl. 1K18:42, 21:27-29. Azonban a „rossz társaság” – Jézabel – nem engedi sokáig ebben az állapotban maradni...)
• Nem védekezünk, támadunk (||Ef6:17b-18a).
• 232 + a nép: 7000 (minden térd?)
• Nem a kiirtás, a foglyulejtés a cél?
• A részeg Benhadád (||Ela) megfutamodik.

2. Nem lehet hátradőlni – a második prófécia
• Hegyek istenei, völgyek istenei. Elég beszűkült magyarázat.
• Láthatóra épült haditerv.
• Egy év múlva második felvonás 127 000 arámival

3. Mindenütt jelenvaló – a harmadik prófécia
• Két nyájacska – valami hadicsel készült, hogy kettéosztotta a „hatalmas” sereget?
• Két nyájacska ↔ vidéket megtöltő sereg
• Az Örökkévaló hatalma nincs helyhez kötve.
• Miért titulálja Akháb Benhadádot „testvérem”-nek? Ki akarta fosztani Sómrónt, a népet pedig fogolyként akarta vinni!
• Úgy tűnik, hogy bár az északi királyok sokkal rosszabbak voltak, mint a déliek, még mindig sokkal jobbak voltak, mint a környező pogány népek uralkodói: a legyőzött mer a könyörületére apellálni.
• Benhadád emberei persze lecsapnak erre, és Akháb szövetséget vág vele.
• Brisz (ברית) = szövetség, a legszentebb kapocs két személy között (pl. házasság, körülmetélés).
• Terv: Izráel + Arám együtt Asszíria ellen? És valóban, i.e. 853-ban a karkari csatát így vívják.
• Ekkor érkezik Istentől a negyedik üzenet, a negyedik prófécia.
(Nem jó prófétának lenni. Nemhogy megvernek, meg kell veretned magad.)

4. A szövetség ítélete – a negyedik prófécia
• Mint Józsué a gibeonitákkal: behazudták magukat Izráel szövetségébe, ők meg nem ellenőrizték le. (Józs9)
• 1 kikkár (tálentom) ≈ 35 kg
• A szövetség megkötése után már késő visszakozni.
• Isten ezért nem is tudna(!) kihátrálni a velünk kötött szövetségéből (de nem is akar).
• Isten haragszik a bűnömre, ezért én is haragszom rá, és még több bűnt követek el „most már mindegy” alapon?
• Akháb a saját életével fog fizetni Benhadád megtartott életéért.


---


1 Királyok 20

¹Ben-Hadád pedig, Arám királya összegyűjtötte egész hadát, harminckét király volt vele, meg ló és szekérhad; fölvonult, ostrom alá vette Sómrónt és harcolt ellene. ²És követeket küldött Achábhoz, Izráel királyához a városba; ³és mondta neki: Így szól Ben-Hadád: ezüstöd és aranyod az enyém, feleségeid és legszebb fiaid az enyéim. ⁴Felelt Izráel királya és mondta: Szavad szerint, uram király, tied vagyok én és minden, amim van. ⁵Visszatértek a követek és mondták: Így szól Ben-Hadád, mondván: hiszen küldtem hozzád, mondván: ezüstödet és aranyodat, feleségeidet és fiaidat nekem adjad; ⁶bizony holnap ilyenkor hozzád küldöm a szolgáimat, hogy kikutassák a házadat és szolgáid házait és lészen, szemeid minden drágaságát kezükbe teszik és elviszik. ⁷Erre hívta Izráel királya mind az ország véneit és mondta: Tudjátok csak meg és lássátok, hogy ez rosszat akar; mert küldött hozzám feleségeimért, fiaimért, ezüstömért és aranyomért és nem tagadtam meg tőle! ⁸És szóltak hozzá mind a vének és az egész nép: Ne hallgass rá és ne engedj! ⁹Mondta tehát Ben-Hadád követeinek: Mondjátok uramnak, a királynak: mindazt, amiért első ízben küldtél szolgádhoz, megteszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Elmentek a követek és vittek neki választ. ¹⁰Ekkor küldött hozzá Ben-Hadád és mondta: Így tegyenek velem az istenek és így folytassák, nem lesz elég Sómrón pora, hogy marokkal is jusson mind annak a népnek, mely engem követ. ¹¹Erre felelt Izráel királya és mondta: Szóljatok: ne dicsekedjék úgy aki övet köt, mint a ki leoldja! ¹²És volt, amint hallotta e szót - ő éppen ivott, ő meg a királyok a sátrakban - így szólt szolgáihoz: Fogjátok körül! És körülfogták a várost. ¹³És íme egy próféta lépett oda Achábhoz, Izráel királyához és mondta: Így szól az Örökkévaló: Láttad te ezt az egész nagy tömeget: íme, kezedbe adom ma, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Örökkévaló. ¹⁴Mondta Acháb: Ki által? És mondta: Így szól az Örökkévaló: a tartományok fejedelmeinek legényei által. Mondta: Ki kezdje meg a harcot? És mondta: Te! ¹⁵Erre megszámlálta a tartományok fejedelmeinek legényeit, és voltak kétszázharmincketten; utánuk pedig megszámlálta az egész népet, mind az Izráel fiait – hétezret. ¹⁶És kivonultak déltájt; Ben Hadád pedig részegre itta magát a sátrakban, ő meg a királyok, a harminckét király, kik őt segítették. ¹⁷És kivonultak előbb a tartományok fejedelmeinek legényei; és mikor küldött Ben-Hadád, jelentették neki, mondván: Emberek jöttek ki Sómrónból! ¹⁸Erre mondta: Ha békére jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; ha pedig harcra jöttek ki, elevenen fogjátok meg! ¹⁹Amazok pedig kivonultak a városból, a tartományok fejedelmeinek legényei, és a hadsereg, mely mögöttük volt. ²⁰És megverték ki ki az emberét, és megfutamodott Arám és üldözte őket Izráel: és elmenekült Ben-Hadád, Arám királya lovon lovasokkal. ²¹És kivonult Izráel királya, megverte a lovasokat és a szekérhadat, és megverte Arámot nagy vereséggel.
²²Ekkor odalépett a próféta Izráel királyához és mondta neki: Menj, erősítsd magadat és tudd meg és lásd mitévő légy; mert az év fordultakor feljön ellened Arám királya. ²³Arám királyának szolgái pedig szóltak hozzá: Hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek le minket; ámde majd harcolunk velük a síkságon, nem győzzük-e le őket? ²⁴De ezt a dolgot tedd meg: mozdítsd el a királyokat, kit-kit helyéről és rendelj helyükbe helytartókat. ²⁵Te pedig gyűjts egybe magadnak hadsereget, amilyen volt az elesett hadsereg és lovat, amennyi volt a ló és szekérhadat, amilyen volt a szekérhad; hadd harcoljunk velük a síkságon, nem győzzük-e le őket? Hallgatott szavukra és így cselekedett.
²⁶Volt pedig az év fordultakor, megszámlálta Ben Hadád Arámot és Afékba vonult háborúra Izráel ellen. ²⁷Izráel fiai pedig megszámláltattak és élelemmel láttattak el és elébük mentek; és táboroztak Izráel fiai velük szemben mint két kecskenyájacska, míg Arám megtöltötte a vidéket. ²⁸És odalépett az Isten embere, szólt Izráel királyához és mondta: Így szól az Örökkévaló: mivelhogy azt mondta Arám: hegyeknek istenei az Örökkévaló és nem a völgyeknek istenei ő, kezedbe adom tehát ezt az egész nagy tömeget, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló! ²⁹És táboroztak emezek szemben amazokkal hét napig; és volt a hetedik napon, megindult a harc és megverték Izráel fiai Arámot, százezer gyalogost egy napon. ³⁰És megfutamodtak a többiek Afékba, a városba, de rádőlt a fal a megmaradt huszonhétezer emberre; Ben-Hadád is megfutamodott és bement a városba, szobából szobába. ³¹Ekkor szóltak hozzá szolgái: Íme csak, hallottuk, hogy Izráel házának királyai - hogy kegyes királyok ők; tegyünk csak zsákokat derekunkra és köteleket fejünkre és menjünk ki Izráel királyához, hátha életben hagyja lelkedet. ³²Felkötöttek tehát zsákokat derekukra és köteleket fejükre és odamentek Izráel királyához és mondták: Szolgád Ben-Hadád így szól: hadd maradjon lelkem életben! Mondta: Hát él-e még? Testvérem ő! ³³A férfiak jót sejtettek, sietve elkapták tőle a szót és mondták: Testvéred Ben-Hadád! Mondta: Menjetek be, hozzátok el. Erre kiment hozzá Ben-Hadád és ő felültette a kocsira. ³⁴És szólt hozzá: A városokat, melyeket atyám elvett a te atyádtól, visszaadom; és utcákat tarthatsz magadnak Damaszkuszban, amint tartott az én atyám Sómrónban. - Én meg szövetséggel bocsátlak el. Kötött tehát vele szövetséget és elbocsátotta.
³⁵Egy ember pedig a prófétafiak közül szólt a társához az Örökkévaló igéjével: Verj meg, kérlek. De az ember vonakodott őt megverni. ³⁶Ekkor mondta neki: Mivelhogy nem hallgattál az Örökkévaló szavára, íme te elmész tőlem és megöl téged az oroszlán. S amikor elment mellőle, reá talált az oroszlán és megölte. ³⁷Talált egy más embert és mondta: Verj meg, kérlek! És megverte őt az ember, sebesre verve. ³⁸Erre elment a próféta és várt a királyra az úton, s elmásította magát, bekötözvén szemeit. ³⁹S midőn a király arra vonult, kiáltott a királyhoz és mondta: Szolgád kivonult a csatába s íme odajön valaki, hoz nekem egy embert és mondja: vigyázz erre az emberre! Ha nem lesz meg, akkor lelked lesz az ő lelkéért vagy egy kikkár ezüstöt mérsz le! ⁴⁰De mialatt szolgádnak erre arra tennivalója volt, amaz már nem volt ott. Szólt hozzá Izráel királya: Így legyen a te ítéleted, magad döntöttél! ⁴¹Ekkor sietve levette a kötőt szemeiről és fölismerte őt Izráel királya, hogy a próféták közül való. ⁴²És szólt hozzá: Így szól az Örökkévaló: mivel elbocsátottad kezedből a tőlem pusztulásra szánt embert, legyen a lelked az ő lelkéért és néped az ő népéért. ⁴³Erre elment Izráel királya a házába felindulva és kedvetlenül, és Sómrónba ért.